Hold Ann'i Thaa
parapszichologus, metafizikus, kartyajos
 
Keresés
Vaszilkó Anita – A jóslás és a cigánykártya alkímiája
Megjelent: 2008. november 28.
Vaszilkó Anita - Egy jósnő naplója
Megjelent: 2009. június 4.

Jóslástörténelem

2008. december 25.

A jóslás is, mint a legtöbb misztikus, mágikus, ezoterikus, vagy okkult tevékenység, eredetében az emberi létezés, és élet kezdetéhez vezethetők vissza. Ezek a dolgok igazság szerint egy mára már letűnt, ősi világ; társadalom és természettudományainak tekinthetők, s bár írásos bizonyítékok nem maradtak ránk ezekből az időkből, a művészetek, és az ősi emberek hitvilágáról, kultúrájáról tanúskodó történelmi emlékek megőrizték számunkra mára már letűnt világukat. Tudományok voltak, mivel az adott kor és közeg annak tekintette őket, továbbá tudományok voltak módszereiket tekintve is, hiszen a hétköznapi szemlélettől különböző módon közeledtek a világ jelenségei felé a megfigyelések pontossága, azaz a tudományosság érdekében. Miért kötődnek az ilyen dolgok az emberi élet kezdetéhez? Az ősi ember is éppen úgy, mint a mai ember igyekezett feltérképezni, felmérni, megfigyelni a helyet, bolygót, ahol élt, és következtetésekre jutni ezzel kapcsolatosan, hogy az életben maradását biztosítani tudja. Így aztán törvényszerűségekre következtető általánosítások, illetve erre épült rendszerezések jöttek létre, és álltak a "jövendőmondás" szolgálatában.

Hogy könnyebben megértsük mit, és hogyan gondoltak, csináltak, képzeletben utazzunk vissza ebbe a világba. Ott van az ember a maga egyszerűségében, ősi megnyilvánulási formájában mezítláb. Fölötte az ég, alatta a föld, körülötte a természet. Mindezek; az ég a föld és a természet is, a növények, állatok, mind-mind változnak napról napra, hónapról hónapra, sőt néha egyik pillanatról a másikra nem ugyan olyanok, mint az előző percben. Mozogásban vannak tehát élnek a számára. Áll és körülnéz. Mi veszi őt körül? Mi van a világában rajta kívül? Ahogy felfelé néz, megelevenedik előtte az ég és annak jelenségei. Mivel az ő fölötte helyezkedik el a térben, a hatalmát is maga fölött állónak gondolja. Ezért a természeti jelenségeket isteni eredetűnek tartották, így különleges tisztelettel övezték és egyfajta isteni üzenetekként fogták fel őket, amiket igyekeztek megfejteni is. Következéseket vontak le az ég jelenségeiből. Például így maradt fenn ebből a korszakból többek között a felhőjóslás, a villámokból jóslás.

 

Ez után az ősember lefelé néz. Lába alatt a föld, homok, kavicsok, botok, letört ágdarabok hevernek. Mivel ez ő alatta van, ő van uralmi helyzetben, ezeket a dolgokat a használatába vonja, birtokolja, felhasználja. Jóslásra is.

Az ősi népeknél ezen felül; döntő szerepe volt a tűznek, és a víznek is, így nem meglepő, hogy a jóslási módszerek között is felbukkant.

Azonban nem csak természeti jelenségek és képződmények voltak a jóslás eszközei, hanem az őt körülvevő állatvilág viselkedését, hangjait, mozgásukat is megfigyelték, azok alapján is vontak le következtetéseket.

Az ősember tehát, mint láthatjuk a körülötte lévő világ felfedezése közben felismerte a benne rejlő szépséget, hasznosságot és a lehetőségeket. A jóslási lehetőségeket is.

Engedjük most ködbe veszni újra az őskori képeket és lépjünk át egy másik világba az Ókor világába.

Még az ókor minden népe is hitt abban, hogy az istenek jelek útján az emberek tudomására hozzák, hogy bizonyos döntési helyzetekben mit tegyenek, és mit ne tegyenek. A természet jelenségeit, az állatok viselkedését továbbra is előjelnek vették és értelmezték.

Népszerűek voltak az ókori Rómában például az augurok( madárjósok): A madarakat azok repülését, hangjait, viselkedését figyelve jósoltak. Valamint híresek voltak a haruspexek is, akik az áldozati állatok beleiből olvastak jövendőt.

Az antik mitológiában fennmaradt a jóslás fontosságának emléke.

A dodonai és a delphoi jóshelyek történeti nevezetességre tettek szert. Az ókori Görögország két legjelentősebb jósdája Zeuszé és Apollóné volt. Zeusz jósdája Dódónában, Apollóné Delphoiban állt. A két jóshely jóslási módszere csak technikailag különbözött, és természetesen Dódónában Zeusztól, Delphoiban Apollóntól várták a választ a kérdésekre.

Igen korán le is írták a jóslatokat, s ezek a könyvek a középkoron át igen népszerűek voltak. Így pl. az úgy nevezett Sibylla-jóslatok, (amelyeknek kiadványait magyar nyelven is árulták a vásárokon.). Az utolsó, etruszk származású király, Tarquinius Superbus idején egy idegen származású, hajlott korú asszony kért bebocsátást a király színe elé és a magával hozott könyveket felajánlotta neki megvételre. A jóslatokat tartalmazó könyvek árát azonban túl magasra szabta: a kilenc könyvért háromezer aranyat kért. A király soknak tartotta az összeget, a nő erre a kilenc könyv közül hármat a király szeme láttára a tűzbe vetett, majd eltávozott. Nemsokára visszatért, és a maradék hat könyvet változatlan áron ismét vételre kínálta. A király és udvara őrültnek tartva az asszonyt, újra nemleges választ adott. Az idős nő ezt hallva szótlanul a tűzhöz lépett, és újabb három könyvet égetett el. Harmadnap újra felkereste a királyt, és a maradék három könyvért szintén ugyanakkora összeget kért, mint legelőször az összesért. Tarquinius Seperbust most már elgondolkoztatta az asszony makacssága, és a madárjósokhoz fordult: mitévő legyen a könyveket illetően. Az augurok bizonyos jelekből arra következtetésre jutottak, hogy a király helytelenül cselekedett, amikor nem vette meg azonnal a könyveket. Azt tanácsolták, hogy haladéktalanul számolja le a kért aranyakat. Tarquinius kénytelen-kelletlen engedelmeskedett. Az asszony átadta a könyveket, és amilyen hirtelen megjelent, ugyanúgy eltűnt az emberek szeme elől.

Sokáig találgatták, ki lehetett, és honnan jött, de kilétére sohasem derült fény. Alakját titok övezte, mint ahogy az általa eladott jóskönyvek keletkezését is. Voltak, akik Apollón istennek a cumaei barlang mélyén élő papnőjét azonosították vele, akit a nép egész Itáliaszerte Sibylla néven ismert. Ennél fogva a három jóskönyvet Sibylla-könyveknek nevezték el, és valóságos kincsnek tartották. Őrzését külön testületre bízták, s ha a várost vagy környékét valamilyen veszély fenyegette rögtön a Sibylla-könyvekhez folyamodtak segítségért, jó tanácsért. Sibylla  jóslatait is megőrizte az irodalom, Vergilius műveiben a nyomára bukkanhatunk. Vergilus Kr.e. 19-ben halt meg, és IV. eklogájában a következő szavakat adta a cumaei Sibylla szájába:

„ Íme betelt az idő, amelyet Cumae dala jósolt:…

Eljön a Szűz ismét, már jön Sáturnus uralma,

már a magasságból küld új ivadékot a mennybolt…

Ő pedig istenként él majd, aki lát az egekben.”

A Tarot-ot az ókorban Egyiptomban a beavatási rítusokban használták ( 22 beavatási lépcsőként), ősi szimbólumrendszerének eredete az idők homályába vész.

Ez idő tájt feljegyezték, hogy keleten a mongol vezérek semmihez se fogtak anélkül, hogy előbb jósaikat meg ne hallgatták volna.

 A 17. századtól írásos jósoló könyveket ismerünk Mongóliából.

Ezen kívül voltak még az úgynevezett előjelálom-jóslások. Az álomban látott képek, jelenetek magyarázata is igen régi időkre nyúlik vissza. Az i.e.-i Mezopotámiában is, Egyiptomban is mindig nagy jelentősége volt.

Az i.e. első évezred évszázadaiban a legtöbb ókori kultúrnép körében ismert volt a "csillagjóslás", ámbár ezekben az időkben még csak az uralkodók kiváltsága volt, hogy udvari asztrológust, csillagjósokat tartottak a szolgálatukban.

 A meteorológiai előrejelzés a 16. században jelent meg.

A kalendáriumok asztrológiai alapú jóslásai, tanácsai kapcsán, az átmeneti kor, a 16-17. század viszonylag szélesebb közönsége is megismerkedhetett az akkori csillagászati jóslásokkal.

Lépjünk azonban most már teljesen át az időben, a középkorba.

A középkorban majdnem minden csillagász és természettudós foglalkozott csillagjóslással ( asztrológiával). A csillagjóslás alapja a horoszkóp lett, az égitestek állásának vázlata a születés pillanatában. Ptolemaiosz (gör.csillagász) foglalta rendszerbe azt az elképzelést("Almageszt" címen ismert főművében), hogy az egyénre az égitestek  a születéskor fejtik ki legjobban a hatásukat. Horoszkópokat készítettek nem csak születéskor, hanem valamely várható nevezetesebb esemény előtt is és abból jósolták annak fordulatait, várható kimenetelét.

A kalendáriumi ünnepnapokhoz kapcsolódóan elterjedtek voltak az időjárásjóslások pl.: "Ha Katalin kopog, akkor a karácsony locsog" (nov.25 Katalin nap)

A szerelmi jóslások: gyakran a fonóban zajlottak, azokhoz a naptári ünnepekhez kapcsolódva, amelyeknek évkezdő jellegük volt pl.: András napja, Luca napja, karácsonykor, szilveszterkor többféle módon, de pl. Luca cédulákkal (13 cédula férfi nevekkel, karácsonyig minden nap eldobtak egyet, az utolsó cédulára írt név lesz a férj neve) ezen kívül, ólomöntéssel, gombócfőzéssel, kukorica vagy bab segítségével. Ez utóbbi Bobolás néven a középkori boszorkányperekből (1734-től) is ismert, és Magyarországon is elterjedt volt.

Márton napkor előfordult a csontjóslás: levágott liba csontjaiból jósoltak.

A Tarot kártyák nyoma egy 1377-ben keletkezett dokumentumon bukkant fel Firenze városában. Igaz, nem egyértelmű, hogy jóskártyaként vagy játékkártyaként, csupán annyi biztos, hogy tiltották. A XV. század végére már a maihoz hasonló, 78 lapos kártyáról beszélhetünk, melyet eredetileg Velencei Tarot-nak neveztek, ám a későbbiekben Marseille-i Tarot néven vonult be a köztudatba. A Marseillei-i máig is hozzáférhető az eredetivel azonos kiadásban, míg a velenceit utolérte az olasz reneszánsz, és Visconti Sforza néven vonult be a köztudatba.

A középkor talán leghíresebb jósa, prófétája volt Michel de Nostre-Dame vagyis Nostradamus(1503-1566) Franciaországban; Saint-Rémyben született és egész életét Dél-Franciaországban töltötte, itt is halt meg. Montpellier egyetemén tanult és orvos lett. Az orvosi hivatás mellett sok egyéb mással is foglalkozott, főleg a csillagászat tudományát tartotta nagyra. Ez irányú számításaiban már használta a Kepler-féle törvényeket, noha Kepler csak 1571-ben született! Korán megvillantak prófétai képességei. A krónikák is feljegyezték, hogy  Ancona kikötőjében leborult egy teljesen ismeretlen, mezítlábas ferences barát előtt. Ismerősei értetlenül figyelték tettét, mert akkor ők még bizonyára nem is sejtették, hogy ez a mezítlábas Felix Peretti nevű ferences barát később V. Sixtus pápa néven bevonul a történelembe. Nostradamus volt 

Medici Katalin kedvenc jósa is. A Századok című írását 1555-ben jelentette meg. Írásai szimbolikusak, többféleképpen értelmezhetőek.

Centuriáknak nevezik azokat a négysoros strófákat, amik elmés talányok formájában maradtak ránk. Ezeket 1781-ben a katolikus egyház felvette a tiltott könyvek jegyzékébe.

Nostradamus még halálában sem maradt hűtlen önmagához. A francia forradalom idején feltörték a sírját. Csontváza nyakában egy tábla függött, rajta a sírgyalázás dátumával és ezzel a mondattal:

„ Sírom meggyalázója azonnal meghal.”

A tettes még végig sem olvashatta a sírból szóló üzenetet, mert egy kóbor golyó abban a pillanatban megölte, mihelyt megpillantotta az írás. A jóslat így beteljesedett. Nincs azonban min csodálkoznunk ha komolyan vesszük önmagáról mondott szavait a, amit a könyvében is leírt: „ Possum non errare!”  vagyis: „ Képes vagyok nem tévedni!”

                         

 

A keresztény egyház törekvései ellenére a középkorban a jóslás mellett „aranykorát” élte az alkímia és a mágia, természetesen a lehető legnagyobb titokban. Akit még is elfogtak, többnyire megkínozták, és máglyára küldték. A középkor volt az időszak, amikor az inkvizíció valóságos boszorkányvadászatot rendezett. Akárkit megvádolhatott rosszakarója, hogy az ördög felbujtására szemmel verte, megrontotta őt. Az inkvizíciónak nem került különösebb fáradtságába, hogy letartóztassa és beismerésre kényszerítse a megrágalmazottakat. Az egyház mindenképpen ösztönözte a besúgást, a boszorkányok feljelentését, pontosan úgy, mint az eretnekek esetében.

Hogy tulajdonképpen mit is értünk az inkvizíción, s melyek időbeli keretei, arról a legkülönbözőbb vélemények léteznek. Ha az inkvizíción azt értik, hogy az egyház elítéli és üldözi a más gondolkodásúakat, a hitehagyottakat, akkor az inkvizíció időbeli kereteit ki kell szélesíteni az akkori keresztény egyház egész történelmére. Ha viszont az inkvizíciót szűkebb értelemben fogják fel, s e kifejezésben a katolikus egyháznak az eretnekeket üldöző különleges törvényszékeit értik, akkor keretei összeszűkülnek.

Az inkvizíció - valószínűleg - különleges törvényszék formájában a XIII. század második felében alakult ki, s története a XX. században fejeződik be.

Míg a középkorban az inkvizíció tevékenységét kínzókamrák, kínvallatások, autodafék kísérték, addig az új és legújabb korban, amikor az inkvizíciót megfosztották hóhéri funkcióitól, az inkvizíció rafináltabb módszerekkel dolgozik: a kiátkozás, a kiközösítés, a tiltott könyvek indexre tétele válik fegyverrévé, amely könyvek közé sok kiváló, haladó tudós és gondolkodó művei kerültek.

Magyarországon:

A 11-től a 18. századig folytak maleficium (varázslással, boszorkánysággal való rontás) bűne miatt perek A hazai joggyakorlat nem tekintette kivételes bűnnek a boszorkányságot, ugyanúgy járt el, mint gyilkosság esetén. Néhol ugyan előfordult, hogy vízpróbára került sor, de a Nyugat-Európában alkalmazott kínzásokat nem alkalmazták, és arra sincs példa, hogy kisgyermek lett volna a vádlott. Nem egyházi bíróság (inquisitio) elé állították a vádlottakat, nem a Malleus maleficarum külföldön kötelező kódexe volt az irányadó, hanem világi ítélőszékek (megyei és városi hatóságok, pallosjoggal rendelkező intézmények és uradalmak úriszékei) ítélkeztek fölöttük.

A pereknek elsőként Hollandia vetett véget, aztán Anglia, majd Franciaország és Ausztria után Magyarország, végül Lengyelország, Svájc, Németország is betiltotta a boszorkánypereket.

A történelem folyamán, mint látjuk a rengeteg és legkülönbözőbb gátoló tényezők ellenére is fennmaradt a jóslás hagyománya épp úgy, mint a mágia, alkímia, a kabbala a számmisztika és minden okkult tudomány. Minden kornak a középkort követő koroknak is megvoltak a híres okkultistái, mágusai, jósai.

Ilyen volt a jósok között, hogy csak egyet említsek Marie-Ann Adelaide Lenormand, aki 1772. május 27-én született, Benedek-rendi apácazárdában tanult, ahol már kislánykorában fény derült jövőbelátó képességére. Társai és az apácák nem kis megdöbbenésére, megjósolta például az apácafőnöknő áthelyezését, nem sokkal az esemény megtörténése előtt. Később Párizs szerte - ahol sibyllának nevezték- híres jósnővé vált. Szavai a legjelentősebb személyiségek körében is hitelre találtak. Napóleon is felkereste 1975-ben a Faubourg Saint Germain-ban lakó jósnőt, amikor elakarta hagyni Franciaországot és Konstantinápolyba akart utazni. A jósnő a következőt mondta neki: „Ön sem ezt, sem azt nem éri el, hanem feleségül vesz egy sötét hajú özvegyet, akinek két gyermeke van.” Valóban úgy lett, ő volt Josephine,  akit Napóleon tényleg feleségül vett. Mikor 1801-ben Mademoiselle Lenormand-t hivatták Malmaison-ba, Josephine elmesélte neki, pont neki, hogy férje egyszer volt egy jósnőnél, aki megjósolta őket egymásnak. Alighogy befejezte a történetet Napóleon belépett és felismerte sibyllában az 1795-ben meglátogatott jósnőt. Azonban a jósnő lelkére kötötték, hogy ezt senkinek se árulja el, mert „ a nagy emberek nem szeretik a közép előtt felfedni, hogy ők sem mentesek a közönséges halandók gyengeségeitől.” Mlle Lenormand jósolt tojásfehérjéből, kávézaccból, arcvonásokból, kézvonalakból, állatok hangjából; pl. a kutyák vonyításából, baglyok huhogásából is levont bizonyos következtetéseket. Valamint „öröksége” számunkra a mai kor egyik jós eszköze a Lenormand jóskártya.

Ezen a kártyán kívül, természetesen a jelen kornak is számos eszköze, módszere van a jövő titkainak kifürkészésére. A jósok manapság is igen sok és változatos módon, eszközzel jósolnak. Például: mai is van, aki kávézaccból, tealevélből, kenyérbélből jósol, valaki más pedig Tarot kártyából, magyar kártyából, tarokk kártyából, römi kártyából, vagy épp cigánykártyából. Megint más tenyérből, gömbből, víz felszínéből, avagy inga vagy pálca segítségével, most is van, aki viaszt vagy ólmot önt és még sorolhatnám a megszámlálhatatlan módokat, lehetőségeket, technikákat. Ma is működnek, dolgoznak, tárják fel a jövőt a mai kor jósai. Csak ezek már mi vagyunk. Te és én.

 

Felhasznált irodalom:

Szabó Péter- Keszei L. András: Őstudás, mágia, titkos társaságok

Mimi és egyéb internetes lexikonok

Mund Katalin: divináció és szociológia

Ajánlott irodalom: Mund Katalin publikációi

Vaszilkó Anita

  Anita  
   
     
  Menü  
   
     
  Névnapok  
 
Ahmed, Benk?, Dániel, Godó, Gotfrid, Henrik, Hiláriusz, Honorátusz, Honóriusz, Illés, Izidor, Sámuel, Stefánia, Szidor