Hold Ann'i Thaa
parapszichologus, metafizikus, kartyajos
 
Keresés
Vaszilkó Anita – A jóslás és a cigánykártya alkímiája
Megjelent: 2008. november 28.
Vaszilkó Anita - Egy jósnő naplója
Megjelent: 2009. június 4.

A jóslás felelősségéről, etikájáról

2008. december 28.

A mai időkben is, akármilyen sok félék lehetnek a jóslás eszközei és módjai, igazán az számít, hogy megfelelően működtessük őket. Bármilyen eszközről is legyen szó, az eszköz csak eszköz, „mankó”, de az ember, aki alkalmazza, az ember, aki jósol, tartozik felelősséggel! Az eszközért, annak helyes felhasználásáért, tárolásáért, azért, hogy a tudásának megfelelő eszközt használjon, hogy hiteles információt szolgáltasson, méghozzá úgy, hogy a szavai építsenek, és ne romboljanak. Segítségére legyenek a hozzájuk forduló embereknek, a lelki fejlődésük tekintetében.

 

Felelősséggel tartozik továbbá azért, hogy kinek mit és hogyan mond el, és felelőssége nem mondani olyat, ami téves, dezinformáció, vagy, amit etikai megfontolások alapján TILOS elmondani, beszélni róla.( pl. kérdező életének vége, halála)

A szavaknak ereje van! Ezt ne felejtsük el!

Nem arról van szó, hogy a negatív eseményeket elhallgassuk, hanem arról, hogy a negatív események mellett az abban rejlő pozitív és/vagy fejlődési lehetőségeket is feltárva, felvázolva semlegesítsük a negatív esemény töltetét, ezzel a romboló hatás is megszűnik. Valamint lássuk meg, mutassunk, keressünk akár, kiutat is a szorult vagy negatív helyzetből, szituációból. „Láttassuk a fényt az alagút végén!”

Ügyelnünk kell arra is, hogy a kérdező számára, érthető, befogadható, feldolgozható formában és töltettel (energetikával) tálaljuk az információt. Az információ elmondása után győződjünk meg arról, hogy a kérdező személy is azt értette és csak azt, amit és ahogy mi mondani akartunk. Ne tegyünk sejtelmes két vagy többértelmű kijelentéseket, ne ébresszünk kétségeket senkiben mondandónk felől, annak tartalmát illetően. Nehogy aztán később a számára kétségesen vagy „hézagosan” maradt részekkel kapcsolatosan,- saját vágyainak és/vagy félelmeinek befolyásoltsága alatt- találgatásokba bocsátkozzon, és olyan téves jelentés tartalommal ruházza fel a mondandónkat, amiről szó sem volt.

Fontos tudnunk azonban és elmondanunk annak, akinek jósolunk, hogy „ A jelen a múlt gyermeke és a jövő anyja.”

Így tehát a jövő, a jelen helyzet végkifejlete. Abból, ami most van, alakul ki a jövőkép, számtalan logikai úton kikövetkeztethetetlen esemény sorozattal. Épp ezért ha valaki a jelenben gyökeres változást idéz elő, önmagában, vagy a környezetében, akkor alakíthat, változtathat a jövőképén is.

 

A jóslás arra való, hogy megvilágítsuk a jelen helyzetét, az utat, amin jár, villanyt kapcsolva ezzel, hogy lássa merre, mi felé halad, ha így megy minden és ő maga tovább. Ez a jós feladata.

 

Elmondja, hogy milyen jövőkép várható, ha ezt az utat választja, milyen, ha másképp dönt. Ő, a kérdező dönt! Soha nem döntünk senki helyett! Elmondjuk mi várható, ha az egyik, vagy ha a másik, vagy ha a harmadik utat választja, de választania, döntenie neki kell. Egyedül neki. Ebben véleményem szerint a legkisebb mértékben sem szabad befolyásolnunk. Amiben viszont segíthetünk neki, az az, hogy ha úgy döntött változtatni akar a jövőképén, akkor segítünk felderíteni, rámutatunk azokra a dolgokra a jelenjében, ami változást idézhet elő, ami másként alakíthatja az életét. Rámutatunk arra mik azok a dolgok önmagán belül és/vagy a környezetében, amit ha meg tud változtatni, valószínűleg segíthetik őt abban, hogy elérje, amit szeretne. Az „információ hatalom.” Onnantól, hogy már látja, tudja merre halad, szabad választása lévén, módosíthatja a paramétereket, az útvonalat. A Karmáját ezzel együtt sem feltétlen kerüli ki, vagy el, de Karma ide vagy oda, senkinek sincs lépésről-lépésre kijelölve az útja. A Karma egy adott helyzet nagyon pici részét képezi ugyanis. Megpróbálom példákkal érzékeltetni, hogy miként lehetséges az, hogy a jóslásnál az én véleményem szerint egyszerre jelen van a szabad választás/akarat is, ami a jövőképünk megváltoztatását teszi lehetővé, valamint a karma is. A kettő pedig nem zárja ki egymást, nagyon is összeegyeztethetőek.

Például:

Az a karmám, hogy bort kell innom, mert tudnom kell milyen az íze. Ez a karmám. Ennyi és nem több. Na de az, hogy egy kortyot iszok- e, vagy egy pohárral, egy üveggel, esetleg jól berúgok, hogy otthon- e , esetleg szórakozóhelyen, a saját esküvőmön- e, vagy, hogy társaságban, egyedül, vagy a kedvesemmel kettesben iszom meg azt a bort, ez mind rajtam múlik, ezt mind itt és most a jelenlegi életemben én alakítom ki.

Hogy kicsit megfoghatóbbá tegyem és rávilágítsak arra, hogy akkor mégis mi értelme lehet egy jóslásnak, álljon itt egy másik példa:

Karmám ez: keringési rendszerrel orvosi segítség és vagy műtét.

Teljesülhet ez úgy is, hogy nem sejtek semmit, alakítom, élem az életem, a mindennapok rohanásában, stressz a munkahelyen, szeretteimet alig látom, hisz reggel kelek, dolgozni megyek, aztán munka után fáradtan megiszok egy sört feszültség levezetésképpen, vagy csak mert jól esik. Ez egy elnagyolt illusztráció csupán egy átlagember hétköznapi életéről. Aztán egyszer csak emberünk összeesik az utcán, vagy bárhol. Majd jó esetben, a kórházban felébred, ahol is közlik vele, hogy szívinfarktusa, agyvérzése stb. volt és műtéten esett át, vagy infúziós kezeléssel próbálnak javulást, gyógyulást előidézni nála.

Azonban másképp is történhet. Teszem azt; ez előtt valamennyi idővel elmegy egy jóshoz, aki látja, hogy a jelenlegi túlhajszolt életmódja nemsokára ilyen esemény bekövetkezéséhez vezet. Mit is tehet egy jós ilyenkor? Nos felhívja a hozzá forduló ember figyelmét az érzékeny keringési rendszerére, javasolja, hogy eszközöljön változtatásokat az életmódjában, lazításra, pihenésre ösztönzi és megkéri, hogy keressen fel egy orvost, és a keringési rendszerét vizsgáltassa ki. Ha látta, hogy mikorra következhetne be komolyabb rosszullét, akkor az előtti időpontig javasolja, az orvos felkeresését, hogy lehetőség legyen elejét venni a másképp valószínűleg bekövetkező negatív eseménynek. Ekkor emberünk vagy hallgat az intelemre, jó tanácsra és követve azt orvoshoz megy, vagy nem. Ezt szintén az ő szabad akarata dönti el. A jós jelzi, hogy mi történhet ha az egyik, vagy ha a másik utat választja. Választania azonban neki kell. Soha nem befolyásoljuk a döntését, vagy döntünk senki helyett!

Azonban ha emberünk úgy dönt felkeres egy orvost, akkor a vizsgálatok után szintén kezelésben részesül a keringési rendszere miatt, legyen az gyógyszer vagy egyéb más kezelés. Mégsem ugyan az történt! Megváltozott a jövőképe, méghozzá pozitívan, mert nem mindegy hogy összeesek, kórházba kerülök, vagy kivizsgálás után gyógyszert szedek, vagy ha műteni is kell, de fel tudok rá készülni, felkészülhet a családom is, és mivel még nem olyan súlyos a helyzet, nagyobb esélye van a sikeres műtétnek, maradéktalan és gyors gyógyulásnak. A karma mindkét esetben teljesült. Mégis megváltozott a jövőkép a második esetben.

A fenti két példán keresztül remélem sikerült érzékeltetnem, hogy hogyan, miképp változtathatunk jövőnkön azzal, oly módon, hogy a jelenünkben helyzetünkön, önmagunkon változtatunk. Így,- azzal együtt, hogy van karma és van szabad választás - érvényesül a mondás:

„Mindenki a saját sorsának a kovácsa!”

A mi kezünkben van az életünk vállaljuk a felelősséget érte, és merjük élni azt.

Összegezzük akkor még egyszer mit is csinálhat, mi lehet egy jós feladata:

A jós tehát a jelen helyzetből kiindulva mondja el, tárja fel a jövőt.

Meglátja a szálat (szálakat) a múltból, ami (amik) a jelen mintáját alakította (alakították) ki és elmondja, hogyan szövődnek tovább a szálak, a jelenből a jövő felé, amennyiben minden így marad.

A jósnak ezért szüksége van egy nagy adag „egészlátásra” is, hogy lássa a „szőttest” egészben. Ezen kívül empátiás készségre, hogy a megfelelő módon közölhesse az információkat. Aztán intuícióra, amit ötvöznie kell elfogulatlan, józan értelmező készséggel.

A jós átérzi, nem átveszi a kérdező problémáját.

Megérti őt, együtt érez vele, de nem sajnálja.

Ez fordítva is nagyon fontos: a jós nem viszi bele saját érzelmeit, nem vetíti ki saját problémáit a kérdezőre.

Érzelmileg kiegyensúlyozott, stabil és száz százalékig a jóslásra fókuszál, koncentrál, míg jósol. (nem dühöng, nem siet, nem ábrándozik stb. )

A jóst is kötelezi a titoktartás épp úgy, mint az ügyvédeket, orvosokat, papokat. Ezért a jósláskor a kérdező és a jós legyenek jelen kizárólag. Négyszemközt történjen az információ csere. Ez a jós szemszögéből nézve etikailag így helyes. A kérdező pedig rögzítheti a kapott információkat ( írásban, magnóra esetleg) és megmutathatja, elmesélheti annak, akinek akarja, de akkor ott, amíg a jóslás folyik, csak ő és a jós legyen jelen.

Betegséget nem diagnosztizálunk.(ez jelenleg az orvosok, természetgyógyászok hatáskörébe tartozik ) Azonban felhívjuk a figyelmet az érzékeny szervekre, szervrendszerekre, testrészekre, ezek fokozott védelmére irányítjuk a figyelmét. Valamint szakember felkeresésére ösztönözzük, legyen az orvos, pszichológus stb.

Soha nem jósolunk a kérdező saját haláláról! Tilos a kérdező élettartamával, életvégével kapcsolatosan bármilyen nemű jóslásba bocsátkozni! (Nem jön hiteles információ, azonban félbetörheti, tönkreteheti egy ember életét. ”Élőhalottá” válhat, megrekesztheti saját életét.)

A kérdező környezetében, családja, barátai vonatkozásában sem beszélünk a jövőben bekövetkezni látszó halálról, mint tényről, csupán életveszélyes helyzetről. Akkor sem, ha a lapok ténylegesen arra utalnak, hogy a kérdező környezetében, szerettei családtagjai körében ilyen esemény várható. Ha hozzá közelálló személyre vonatkozik ez, akkor lehet, hogy segítség lenne, ha tudná előre, mert esetleg másképp viszonyulna hozzá, több időt, figyelmet szentelne neki, igyekezne elsimítani az esetleges régebb óta fennálló ellenséges viszonyt az adott személlyel. Felkészülne rá és megpróbálná „rendezni a sorokat”, hogy a lelkiismeret furdalás ne nehezítse meg a későbbi önmagában is nagyon nehéz helyzetet, ha valóban bekövetkezik az esemény. Ezzel egyet is értek, azonban mégis tartom az előzőekben leírt kritériumot ezzel, kapcsolatosan. Akkor se közöljük tényként senki halálát. Ahhoz, hogy másképp viszonyuljon az adott személyhez és rendezze vele a viszonyát, bőven elég az is, ha az adott személyről csak annyit mondunk, hogy például „már elfele készül” vagy, hogy „már elindult az a folyamat, aminek a végén elfogja hagyni ezt a világot.” Ebben mindkettőben benne van az, hogy itt az ideje mindazt megtenni ezért a személyért, amit szeretnénk, amíg még él. Azonban mégsem tényként közli a várható „tragédiát”, s így nem determinál.  Ezen kívül tanácsos még az elején megkérdezni a kérdezőtől, hogy egyáltalán akarja-e tudni, ha látszik ilyen a környezetében. Én azt tapasztaltam, hogy az emberek fele, nem akar erről semmilyen formában tudni. Én pedig ebből az egyből engedek. A legelején letisztázzuk ezt, hogy erre is kitérjünk e vagy sem. Ha nem kíváncsi erre, akkor ne erőltessük rá semmiképpen. Ha ezekre is kíváncsi, akkor beszéljünk csak róla, mégpedig oly módon, hogy lehetőséget teremtsen számára ahhoz, hogy enyhíteni tudja, vagy elkerülhesse azt. Tehetjük ezt pl.; idő meghatározással.

Egy példa a könnyebb érthetőség kedvéért:

Emberünk egy téli napon felkeres minket, jósoltatni akar. Megkérdezzük mindenre kíváncsi e, például az életveszélyes helyzetekre is kíváncsi e ha vannak olyanok a környezetében. A példa kedvéért mondjuk, azt válaszolja, hogy igen kíváncsi arra is. Mi pedig azt látjuk, hogy nyáron kinéz egy komolyabban veszélyes vagy életveszélyes helyzet valakinek a kérdező családjában, közvetlen környezetében (anyuka, apuka, anyós, após, nagyszülők, testvér). Megvizsgáljuk, körüljárjuk, minél részletesebben igyekezünk feltárni önmagunk előtt (nem a kérdező előtt) hogy kivel, milyen jellegű esemény az, ami ott történhet. Baleset jellegű e, vagy egészségügyi vonatkozású vagy egyéb más. Majd a látottak tükrében, annak megfelelően intjük óvatosságra, küldjük szakemberhez a látott idő, évszak (jelen példában még nyár előtt) előtti évszakig, vagy idő intervallumig.

Vaszilkó Anita

  Anita  
   
     
  Menü  
   
     
  Névnapok  
 
Ahmed, Benk?, Dániel, Godó, Gotfrid, Henrik, Hiláriusz, Honorátusz, Honóriusz, Illés, Izidor, Sámuel, Stefánia, Szidor