Hold Ann'i Thaa
parapszichologus, metafizikus, kartyajos
 
Keresés
Vaszilkó Anita – A jóslás és a cigánykártya alkímiája
Megjelent: 2008. november 28.
Vaszilkó Anita - Egy jósnő naplója
Megjelent: 2009. június 4.

Révai Gábor: Mesterek

2009. május 12.

Általában egy interjúkötetnél nem az interjút készítő személye a fontos, jelen esetben azonban érdekes lehet az a tény, hogy a kötetet Révai József fia "írta", aki filozófus és műfordító, és most a Magyar Könyvklub elnök-vezérigazgatója. Tehát érthetően "meggyökeresedett ateistaként", mégis hatalmas szellemi alázattal faggatja a "mestereket". És hogy miért éppen a két Péterre, Popperre és Müllerre esett a választása?

Révai Gábor így vall erről: "Ez tulajdonképpen egy heuréka-élmény volt, amellyel valószinüleg mindenki találkozott már. Egy hirtelen ötlet, de egy evidens dolog felismerése. A könyv sikere jórészt valószínüleg azzal magyarázható, hogy ez a két véletlenszerűen egymás mellé került ember bizonyos témakörökben nagyon érdekesen egészíti ki egymást. Mind a két 'öreg bölcs' - mester - önmagában is érdekes, de a könyv ízét mégis az adja meg, hogy ugyanazokra kérdéserkre válaszolva néha döbbenetesen ugyanazt mondják. Például a bennünket körülvevő világról alkotott képük egyformán sötét és mindketten egyfajta apokaliptikus vizíót festenek le. Ugyanakkor egy sor vonatkozásban - például az általam túlvilágnak nevezett transzcendencia kérdésében - merőben eltérő a véleményük. Meggyőződésem, hogy az olvasó e két megközelítés által sokkal hitelesebben tájékozódhat az ezotéria bonyolult kérdésében, mintha interjúalanyaim 'unisono' beszélnének." 

Személyes megjegyzésem : végigolvasván a kötetet, habár egyiküket sem ismerem jól, de nekem egyértelműen a "Művész", Müller Péter látásmódja volt szimpatikusabb. Az, hogy ki tudta mondani: "Mindig átérzem annak a mondatnak a hamisságát, hogy "Szeretném, ha szeretnének." Persze átérzem az igazságát is, mert az ember tényleg szeretné, ha szeretnék, de van egy olyan érzésem, hogy én nem tudok annyira szeretni, hogy ezt megérdemeljem. Most mondtam ki neked az igazat. Én nem tudok annyira szeretni." De legalább tudja, hogy ez a feladata: a szeretet átélése, s igyekszik is rendesen, hogy ennek eleget tegyen :) . Igy, paradox módon, éppenhogy minden szavából süt a szeretet s a magasabbrendű látásmód. Ellenben a "Pszichológusnál", Popper Péternél, aki a lélek dolgaival foglalkozik, és véleménye nemegyszer tényleg tökéletesen egybecseng Müller Péterével, mégis fájó hiányokat tapasztalok: pl. a zsidó történelmi múlt fel nem dolgozottsága; és kisszerűségek: pl. a politikai elvakultság.

Müller Péter a szememben megtalálta a szellemi valóságban a biztos talpkövét, és együtt lehet szárnyalni vele, míg Popper Péter inkább a mai intellektuális embert jellemzi. Habár nagy felismerésekre juthat el így az ember, mégis biztos pont híján bizonytalanul topog csak e világ szörnyűségei között...

Ezért is nekem a következő rész a kedvencem a könyvből: (Müller P.) : "De ez köztünk is így működik. Látom a szemed, és érzem, hogy kezdünk szépen együtt rezegni. Neked megváltozott a tekinteted, én pedig kezdek ihletettebben beszélni. Most jelenik meg köztünk az a fajta összerezgés, ahol elkezdjük egymást mélyen érezni, más szóval szeretjük egymást. Mert amikor egy ember mélyen megértesz, akkor már erről van szó." És hozzátehetném: ezek az igazi pillanatok az életben és a kapcsolatokban. Lehet hogy nem igaziak az emberek akik résztvesznek benne, lehet, hogy nem igazi a helyzet amiben vagyunk, lehet hogy nem igazi a téma, amiről szó van. De a pillanat az Igazi Pillanat. És nem ezt keressük-e mindvégig?


Jonathan Miller Kft., 2003



Kálmán Eszter

  Anita  
   
     
  Menü  
   
     
  Névnapok  
 
Ahmed, Benk?, Dániel, Godó, Gotfrid, Henrik, Hiláriusz, Honorátusz, Honóriusz, Illés, Izidor, Sámuel, Stefánia, Szidor