Hold Ann'i Thaa
parapszichologus, metafizikus, kartyajos
 
Keresés
Vaszilkó Anita – A jóslás és a cigánykártya alkímiája
Megjelent: 2008. november 28.
Vaszilkó Anita - Egy jósnő naplója
Megjelent: 2009. június 4.

Élj a lehetőségeiddel!

2009. június 9.

“Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.”
(Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem, és sírtam)

Van, hogy az ember tisztában van a helyzetével, s azzal, hogy számára az nem éppen megfelelő. Tudja már, ott a lelke mélyén, hogy más úton kellene haladnia tovább. Azt is tisztán látja, hogy ahhoz, hogy más irányt szabjon életének, nagyon komoly döntéseket kell meghoznia. Talán meg is hozza őket, ám ez után, még is tétovázik.
Elakad ezen a ponton; döntésen túl, ám a cselekvésen innen. Ez egy nagyon nehéz állapot. Sokkal kellemetlenebb, mint azelőtt, hogy meghozta volna tudatosan magában a döntést: „Számomra ez a helyzet nem jó, másképpen szeretnék élni!”
Ez előtt a döntés megszületése előtt, nem volt még ennyire tudatos a jelen lévő problémáról, így az kevésbé keserítette életét. Amióta azonban tudatosította magában a problémát, annak negativitása állandóan jelen van már a gondolataiban. Nem képes attól elvonatkoztatni, s hiába is dugná homokba a fejét, már nem lehet vissza vonulni a tudatlanság sötétjébe. Árnyékként borul minden napjára, borússá téve hangulatát is, s ez a teher mindaddig egyfolytában vállaira nehezedik majd, amíg meg nem teszi a következő lépést. Az elsőt, a cselekvés útján. Mert nem elég felismerni a problémát, s a változás mellett dönteni. Bizony legalább ennyire fontos, s igazi mérföldkőnek az számít, ha a változtatás útjára lépünk. Össze kell szednünk minden erőnket! Még, ha félünk is, bátran el kell kezdenünk megcselekedni a döntésünk szerinti változtatásokat. Hiszen a bátorság nem azt jelenti, hogy semmitől sem félünk, hanem azt, hogy a félelmeink ellenére is merünk lépni. S megyünk a kitűzött célunk felé. El kezdjük lépésről- lépésre megvalósítani, megcselekedni mindazt, ami boldogságunkhoz, megelégedettségünkhöz közelebb visz, s áldatlan helyzetünkből ki vezet minket. A kezünkben a döntés, adott a lehetőség, amit vasmarokkal meg kell ragadnunk. S minden erőnket latba vetve küzdenünk kell érte. Nem tántoríthat el sem félelem, sem a bizonytalanság, hogy mi van, ha amit választottunk még sem lesz az igazi jó, mi van, ha megbánjuk később a döntésünket?! Ha ahová a döntésünk juttatott, az szintén nem tökéletes számunkra, még mindig hozhatunk újabb döntést, és mehetünk tovább. Ha a következő állomás, sem az igazi, az nem jeleni azt, hogy az előző még kevésbé ideálison állapotban kellene vesztegelnünk. Az utazás igazi célja, maga az út.
 "A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság."
Ha pedig út közben olyan döntést hozunk, amit később megbánunk, tanulhatunk belőle, hogy ne kövessük el még egyszer ugyan azt a hibát. Idővel ezért, képesnek kell lennünk megbocsátani magunknak ezeket. Az elhibázott tettek megbocsáthatóak, ám a meg nem cselekedett tettek, az elpocsékolt idő, élet, lehetőségek sosem térnek vissza újra. Azokat, ha elmulasztottuk, utólag már csak bánni lehet.
Ám itt és most, kezedben a sorsod, élj a lehetőségeiddel!

"A megbánást, amit a tetteink miatt érzünk, az idő tompítja. Dolgok, amiket nem mertünk megtenni − ezekre nem lelünk vigasztalást."

Vaszilkó Anita

  Anita  
   
     
  Menü  
   
     
  Névnapok  
 
Ahmed, Benk?, Dániel, Godó, Gotfrid, Henrik, Hiláriusz, Honorátusz, Honóriusz, Illés, Izidor, Sámuel, Stefánia, Szidor